A párkapcsolatok kusza hálójában
Elmesélek egy megható történetet, amely arról szól, hogy érdemes hinni abban, hogy mi valóban a boldogságra születtünk és lehet ezt a boldogságot egy gyönyörű beteljesült párkapcsolatban is megélni.
Volt egyszer egy fiú, aki úgy érezte, hogy itt az ideje párt választani és talált is egy jóravaló lányt, ahogyan mondani szokták, éppen csak állandó konfliktusokkal volt teli a kapcsolat. Eljött hozzám, hogy segítsek az önismeretben, önfejlődésben, hogy a kapcsolatukban a legjobb önmagát tudja adni. Ez hosszú hónapokig tartó folyamat volt, mint ahogyan a lelki folyamatok nem egyik pillanatról a másikra történnek meg. A munkájában fiatal kora ellenére nagyon sikeres volt, jó döntéseket hozott és egy idő után rájött, hogy nem ezt a lányt választja feleségnek. A szakítás fájdalmas volt és elkerülhetetlen, kellő önismerettel, tudatosodással és spirituális fejlődéssel sikerült viszonylag szépen lezárnia.
Sokak számára az emberi kapcsolatok olyan mértékben szövevényes hálót alkotnak, hogy ők maguk is nehezen látják át azokat. Ezzel aztán jelentős mértékben sikerül is a saját életüket és boldogságukat megnehezíteni. Ilyenkor jól jön, ha valaki kívülről támogatást képes adni, ahhoz, hogy mi magunk lássunk tisztábban. Ilyenkor nem elég egy jó szándékú barát vagy barátnő, aki legtöbbször nem meghallgat, csak a saját véleményét tukmálja ránk.
Aztán egyszer csak megérett az idő egy újabb kapcsolatra. És az Univerzum mindent megadott ehhez, hiszen „véletlenek” álruhájában csak történtek az események. Véletlenül egyszerre érkeztek egy ajtóhoz, máskor véletlenül éppen egyszerre várták a liftet és minden úgy történt, mind a legromantikusabb filmek valamelyikében. És ahogyan lenni szokott ilyenkor a nagy boldogság előtt jöttek a próbatételek is.
Ahogyan nem véletlenek ebben az életünkben a találkozásaink, minden találkozás, minden kapcsolódás valamit tanít, valamit megmutat. Lehetséges, hogy sok előző életünkben egy beteljesületlen szerelemben most megadatik, hogy egymásra találjunk és megéljük az igaz szerelmet, ha megértünk rá. Lehetséges, hogy azért találkozunk, hogy visszaadjuk azt a sok bántást, amit kaptunk életeken át, vagy éppen azért, hogy megtanuljunk megbocsátani. Láttam olyan találkozást is, hogy egy közös gyerek miatt volt a találkozás, és a szép elengedés helyett egy közös boldogtalan, egymást energetikailag is romboló életet éltek tovább.
A próbatétel, a lány jelenlegi párkapcsolata volt, ami nem állta ki ezt a heves vonzalmat és mielőtt az új elkezdődhetett volna véget is ért. A másik próbatétel viszont egy előző életekből hozott fájdalom volt, hiszen abban az életben nem teljesülhetett be a szerelem. Akkor a lányt a szokások szerint férjhez adták a kiszemelthez és nem a szerelméhez. Ezt a fájdalmat, mint energiablokkot oldottam és mind a tündérmesékben lenni szokott igazán egymásra találtak.
Manapság kevés igazi egymásra találás van, mert a szerelem nem elég ehhez. Ameddig csak szerelem van, addig akarom, mindent én, mindent magamnak, mindent énértem. A páromat is csak úgy szeretem, ahogy nekem jó, azért járok kedvébe, hogy majd nekem jó legyen, azért teszek meg valamit, hogy magamhoz láncoljam. Az igazi szerelem szabadság. Szabadabb vagyok vele, mint nélküle. Megszűnik az idő és a tér, megszűnök én, mert beleolvadok. Olyankor nincs félelem attól, hogy megszűnök, hiszen többé válok általa.
Az igazi egymásra találás lehet, azért nem jöhet létre, mert én kész vagyok, a másik még nincs kész. Ilyenkor várni kell. Lehet hónapokat, éveket, vagy életeket. És lehet, hogy most ebben a pillanatban is ránk vár valaki. Valaki, aki az igazi, aki már kész van rá, csak ki kell nyitnunk az ajtót és Ő ott fog állni. És mi ez az ajtó? Önismeret és spirituális fejlődés.
Ha tetszett az írás, oszd meg ismerőseiddel!
Ha van véleményed, szólj hozzá!
